A minap ültem a gépem előtt és sorra vettem az elvégzendő feladataimat, amikor megszólalt egy hang:  írj egy külön blogot a napi örömökről! Na ezen egy kicsit elgondolkodtam, de tudom, hogy ott az a kis hang, mindig jó felé terelget, így megfogadtam a tanácsát és leültem írni.

Ez a blog kissé más, mit a test és lélek, itt  a saját tapasztalataimat, élményeimet fogom megosztani Veled.

A blog címe kissé félrevezethet, nem minden nap fogok hozzád szólni, de igyekszem mindig olyan írásokat megjeleníteni, hogy az a Te számodra is hasznos legyen és Te is tudjál belőle építkezni.

A mai nappal két olyan történetet osztok meg Veled, ami két ellentétes pólus. Nem azt mondom, hogy a jó és a rossz, mert ugye ezek a fogalmak, mind csak viszonyítás kérdésén alapulnak. Számomra az egyik hozzám távol álló, már mint maga a tény, és ha olvasod megérted, míg a másik megdobogtatta a szívemet és jól esett a lelkemnek.

Éppen angol órára igyekeztem és mivel mással, mint metróval közlekedtem. Sokszor megfigyeltem már az utazó embereket és egyszerűen nem értem. Miért van az, hogy egy tárgy annyira a hatalmába keríti őket? Ugye te is tudod, miről van szó. Hát a mobil telefonról és arról, hogy le sem veszik a kezüket róla. Nem a telefonnal van a bajom. Én is használom nagyon sokszor, de nem vagyok és nem is akarok a rabja lenni. Szükséges munkaeszközöm és néha meg is nézek egy-egy e-mailt róla. De! Én úgy gondolom, sokkal színesebb és fontosabb dolgok is vannak még az utazás alatt is körülöttem, mit a telefonom. Miért nem használod az idődet személyiséged fejlesztésére, talán ez a szó nem is egészen ide illő, inkább azt mondanám, miért nem használod az idődet arra amit igazán szeretnél, vagy otthon éppen nincs rá időd? Nem sajnálod az elvesztegetett időt? És most be kell valljam, én sem gondolkoztam nagyon sokáig így. Aztán jött a törés az életemben és át kellett formálni a gondolataimat. Mi az ami igazán fontos az életemben, hova szeretnék eljutni, milyen emberré szeretnék válni …és még sorolhatnám, de szerintem ezeket a mondatokat már Te is halottad éppen elégszer (legalábbis nagyon bízom benne) Szóval, az emberek nagy többsége, még mindig nem ismerte fel a törvényszerűséget. Várnak valamire és valakire, és a hibás mindig a másik, soha sem saját magunk. Pedig jó lenne megjegyezni: életed minden egyes lépéséért és döntéséért csak és kizárólagosan Te vagy a felelőse és senki más. Az már más kérdés, hogy az adott, helyzetben jól, vagy rosszul döntöttél, de tudod, mivel nincs jó és rossz, ezért a rossznak megítélt lépés is téged fog szolgálni.  Jó elütni az időt, de ezzel semerre sem fogsz tovább lépni. A változáshoz az első lépést magadnak kell megtenned, aztán az út során a hozzá való szerszámokat meg fogod kapni az élettől. Senkit nem szeretnék valami ellen uszítani, csak fel szeretném nyitni a szemedet arra, hogy Te egyedi, és értékes ember vagy, így ne pazarold a kincseidet, olyan dolgokra, melyekkel semerre sem fogsz haladni.

A másik történetem ma reggeli. Utaztam a villamoson és persze megint gondolkodtam, mert szeretem az  üres járatú időmet maximálisan kihasználni. A villamos megállt a megállóban, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fa (sajnos nem tudom milyen fa volt) gyönyörű rózsaszínű virágokban omladozik. Ezt szó szerint értsétek, mert valami csodálatos látvány volt. Azért is döbbentem meg, hiszen ugyan, már márciust írunk, de az idő ugye még nem igazából ezt mutatja. Szóval kellemesen megdöbbentő és szívem lelkem megsimogató látványban volt részem Csak azt sajnálom, hogy a telefonom (és látjátok mennyire nincsen hozzám nőve) nem vettem elő, hogy lefényképezhettem volna.  Nos ilyen az élet apró öröme, mely melegséget, szeretetet varázsol a napjaidba. Ne csak a nagy dolgokért áhítozzál, vedd észre mennyi csodálatos élmény, dolog és ember van a környezetedben.

Kívánom Neked, hogy Te is részesülj benne, mert szíved és lelked feltöltekezve csodákra képes. Éld meg a pillanatokat!

Szeretettel a Te testi, lelki egészségedért!

Bécs Marianna

Amennyiben tetszett az írásom és megérintett, kérlek osszad meg ismerőseiddel, barátaiddal!